Híres magyar ménesek

Magyarországon sok kis ménes van, de vannak közüllük kiemelkedő, nagyobb, főbb ménesek. Az ország kisebb-nagyobb részein megtalálhatók ezek. Most ezeket fogjuk nektek leírni, kigyűjteni, hogy kik voltak akik megalapították, mikor alapították stb. a ménest.

Kezdjük a Bábolnai ménessel.

Amint a képen is látszódik, a ménes 1789-ben alakult Csekonics József tanácsára. A gróf Szapháry családtól megvásárolta a csaknem 6600 holdas Bábolna-birtokot. 1806-ban vállt önállóvá, hiszen addig a Mezőhegyesi Ménesbirtok ( erről is szó lesz ) fiókméneseként, valamint a Bécsbe küldendő vágómarha pihenőállomásaként "dolgozott".  1878-ban  a párizsi kiállításra küldtek az akkori magyar, bábolnai lovakat. Ezért csaknem 500 frank aranyérmével jutalmaztak minket. 1885-ben Bábolnára került egy O'Bajan nevű fekete arab mén, ami igen értékes fedezőméne lett a ménesnek. Beállítottak Gazal II-vel, aki szintén értékes fedezőmén lett 1922-ben. Egyszer csak kialakult a Shagy-Arab lófajta. 

1932-ben a Bábolnai ménesbirtok igen nagy "kincsekkel" rendelkezett szerte Európában.    A háború után ( mivel ilyen is volt Magyarországon, nem is egyszer ) a Németországba menekített ménes visszakerült Bábolnára. Így hát a lovak nyugodtan élhettek tovább az igen kényelmes és rendezett istálóban.

De sajnos, amíg mi ezt így gondultuk, nagyon nagy, sőt hatalmas gondok alkultak ki Bábolnán. Mik voltak ezek? Mindjárt mondjuk is! A következő negyven évben értékes kancák, mének pusztultak el, szinte kilátástalannak látszott a helyzet. De 1978-ban a Bábolnai ménes lovait nem, mint arab telivért, hanem, mint tisztavérű arab lófajtát ismerték el. 1990-ben regenerálták a Báboolnai ménes shagya-arab lovait. 2001-ben megalakult a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Kft. 

Gyönyörű birtok, telis tele lovakkal. Napjainkban látogatható nemzeti kinccsé vállt.  

Hortobágy Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. Mátai ménes

Az európai településen, Hortobágyon 1880-ban alakult egy ménes, a Mátai Ménes. 1973-ban az ország legnagyobb védett területe, a világörörkség része. Ez a környék ugyanis híres állattartó környék volt, és még ma is az. Több állatot, pl. vadlovat, őstulkot... háziasítottak fokozatosan. Az 1700-as évekeben Debrecen környékéről több ezer állatot hoztak ide legeltetni, arra a 40 ezer hektáras területre (úgy gondolom, hogy elfértek, nem kellett nekik szűkölködniük). A ménest nem "szokásos formán" kezdték telepítenei, hanem picit másképp. 1880-ban a debreceni ménes Mátára került át, mely a vaáros gazdálkodási központja lett. Tulajdonképpen a Mátai Ménes nem is Mátai Ménes, hanem Debreceni Ménes. 1940-ben épültek a főbb istállók.

Az elsső írott nóniusztenyésztésének dátuma 1843. Kozma Feerenc segítségére kialakult a hortobágyi nóniusz lófajta (Rebeka {Adél lova} is nóniusz). Ezt a fajtát eleinte a fakó pej szín késöbb a fekete is jellemzi. A második világháboru ebben az állományban is nagy károkat okozott. 

Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. 

1785-ben alakult, ||. József renedelte el ezt a folyamatot, ˇ...tetszett Ő felségének kegyesen elvégezni, hogy Magyar országban tulajdon Tsászári és Királyi ménes is, melly mint egy mag vető helye légyen a jelesb termetű, s tartósabb erejű lovaknak, minden idő halasztás nélkül fel állítassék, arra rendelvén amaza Arad vármegyében fekvő Mező Hegyes nevű alkalmatos pusztát." A Mezőhegyesi Ménesbirtok nem csak Magyarország, hanem egész Európa legrégebbi ménesbirtoka. 

A fajta névadója és alapítója Nonius Senior, aki 1816-ban került Magyarországra. 1816-ban Fechting báró Triesztben vásárolta meg Gidrán Seniort, amely bábolnán törzsmén lett, és fiát, Gidrán ||.-t Mezőhegyesre osztották be. A fajta kiválási lehetőségét a sárga szín adta, így a gidrán tulajdonképpen a mezőhegyesi sárga ménesből alakult ki. 1836-tól a szintén angol North-Star szintén külön ménest kapott. A kettő kereszteséből született meg a külön fajtának elismert Furioso North-Star, másik nevén a Mezőhegyesi félvér. 

A haborúkban súlyos csapások érték a ménest, sok értékes ló kipusztult. Jelenleg a nóniusz, gidrán és a mezőhegyesi félvér lófajtákból áll. Napjainkban az UNESCO és a világörökség része.